|
„Mikor a férfiak és nõk egyként kitárják addig elzárt szívüket…”
„Valahányszor a közeledõ karácsonyra gondoltam (...), kellemes, megbocsátó, jótékony, nyugalmas idõszakként gondoltam rá; az évnek egyetlen olyan szakaszára, mikor a férfiak és nõk egyként kitárják addig elzárt szívüket.” – írja Charles Dickens. Ebbõl a szempontból szerencsés embernek tartom, mert számára a 19. században a karácsony valószínûleg még többet jelentett a plázákban való tolakodásnál és a stresszes készülõdésnél.
Hogy hogyan kapcsolódik ez ide? Úgy, hogy hosszú idõ után végre történt egy olyan esemény, amely felkeltette bennem a reményt, hogy az emberek tudnak még együtt örülni a karácsony szellemének. A december 20-ai ünnepség elõtt az emberek „kitárták addig elzárt szívüket”, és rég nem látott méretû összefogást tapasztaltunk Csányon. Aki csak tudott, segített valamiben, a karácsonyfa felállításától kezdve, a süteménysütésen keresztül, a mûsor megszervezéséig. De nem csak ezt volt remek érzés látni, hanem azt is, hogy mennyi ember eljött, és megmutatta, hogy igenis szeretne a többiekkel együtt örülni. Sokat elárul a hangulatról, hogy az egyik barátnõm, akit egyébként nehezen lehet elrángatni bármilyen rendezvényre, ezzel fogadott: „Annyira jó, hogy végre volt valami Csányon, ami összefogta az embereket! Ugye lesz ilyen jövõre is?”
Úgy érzem, magáról a mûsorról felesleges is itt részletesen beszélni, hiszen azt az érzést, amit a csányi gyerekek gondosan elõkészített mûsora, Gulyás Nati gyönyörû énekei és a hatvani Musical Club produkciója közvetítettek felénk, mindenkinek magának kell átélnie, ugyanúgy, ahogy a közös karácsonyfa melletti forraltborozást és beszélgetést is.
Végezetül még egy érdekes adalék: az egyik vendégszereplõ kislány megjegyezte, hogy nagyon szívesen lakna itt, mert náluk még soha nem volt közös karácsonyfa, és náluk az emberek nem ismerik ilyen jól egymást, és nem ilyen kedvesek. Talán nem vagyok túl elfogult, ha azt mondom, most van mire büszkének lennünk.
Langó Blanka
  |
