|
„Mikor a férfiak és nők egyként kitárják addig elzárt szívüket…”
„Valahányszor a közeledő karácsonyra gondoltam (...), kellemes, megbocsátó, jótékony, nyugalmas időszakként gondoltam rá; az évnek egyetlen olyan szakaszára, mikor a férfiak és nők egyként kitárják addig elzárt szívüket.” – írja Charles Dickens. Ebből a szempontból szerencsés embernek tartom, mert számára a 19. században a karácsony valószínűleg még többet jelentett a plázákban való tolakodásnál és a stresszes készülődésnél.
Hogy hogyan kapcsolódik ez ide? Úgy, hogy hosszú idő után végre történt egy olyan esemény, amely felkeltette bennem a reményt, hogy az emberek tudnak még együtt örülni a karácsony szellemének. A december 20-ai ünnepség előtt az emberek „kitárták addig elzárt szívüket”, és rég nem látott méretű összefogást tapasztaltunk Csányon. Aki csak tudott, segített valamiben, a karácsonyfa felállításától kezdve, a süteménysütésen keresztül, a műsor megszervezéséig. De nem csak ezt volt remek érzés látni, hanem azt is, hogy mennyi ember eljött, és megmutatta, hogy igenis szeretne a többiekkel együtt örülni. Sokat elárul a hangulatról, hogy az egyik barátnőm, akit egyébként nehezen lehet elrángatni bármilyen rendezvényre, ezzel fogadott: „Annyira jó, hogy végre volt valami Csányon, ami összefogta az embereket! Ugye lesz ilyen jövőre is?”
Úgy érzem, magáról a műsorról felesleges is itt részletesen beszélni, hiszen azt az érzést, amit a csányi gyerekek gondosan előkészített műsora, Gulyás Nati gyönyörű énekei és a hatvani Musical Club produkciója közvetítettek felénk, mindenkinek magának kell átélnie, ugyanúgy, ahogy a közös karácsonyfa melletti forraltborozást és beszélgetést is.
Végezetül még egy érdekes adalék: az egyik vendégszereplő kislány megjegyezte, hogy nagyon szívesen lakna itt, mert náluk még soha nem volt közös karácsonyfa, és náluk az emberek nem ismerik ilyen jól egymást, és nem ilyen kedvesek. Talán nem vagyok túl elfogult, ha azt mondom, most van mire büszkének lennünk.
Langó Blanka
  |
