|
Legrégebbi emlékei az újabb kõkor ún. tiszai kultúra idejébõl valók. A bronzkor középsõ szakaszának a közepén kialakult hatvani kultúra szórványleleteivel bizonyítja az ember itteni megtelepedését. A népvándorlás elsõ fázisából szarmaták mozgásának vannak emléknyomai.  A falu neve, mely feltehetõen a Csán személynévbõl származik, elõször az 1332. évi pápai tizedjegyzékben fordult elõ. 1409-ben a Csányi család birtokaként szerepeit, 1445-ben Chan-ként jelent meg.
1552-ben a török elõl a lakosság elmenekült pár év múlva tértek vissza. Ekkor a település a hatvani szandzsák kezében volt, s török õrség vigyázta a falut. 1623-ban Nagy Albertné részbirtokos nevét jegyezték fel, utána Bernátfy Borbálától zálogként Földváry György vette át a birtokot, 1641 -tól pedig a Mocsáryak, akiktõl Vámossy István alispán vásárolt területet.
A XVII-XVIII. század birtokosai közül megemlítendõ a Horváth, a Kürtösi, a Holecz, a Csima, a Sövényházi, a Bertóti, a Farkas, az Ordódy, a Páldi, valamint a Józsa család.
1701-ben Vay Ádám és Ordódy György Heves vármegye kuruc alispánja, továbbá a Fejérpataky és Róth családok voltak a birtokosok. 1725-ben 3 család, a Vay, a Battlik és a Holecz családok maguk osztották fel a falut; ekkor már több állattartó és szántóvetõ földesúri majorság volt a településen.
1729-ben Csány egyharmad részét császári adományként gróf Stahremberg kapta, akitõl 1741-ben Grassalkovich Antal hatvani földesúr vásárolta meg, s ettõl kezdve száz éven keresztül az övé volt a település egy része. 1841-ben Sina báróhoz került, míg a többi településrészt felaprózták.
A falu teljes sík határából az 1770-es évek végére 4600 hold területet tettek mezõ¬gazdaságilag használható szántóterületté, ebbõl 3660 holdon majorsági üzemeket alakítottak. 1848-ban 81 fél- és negyedtelkes jobbágyparasztot jegyeztek fel, a zsellérek száma ennek több mint kétszerese volt.
 Az I. világháborúban Csány polgárai közül 282-en vettek részt, életét vesztette 49 hõs.
Csány a XX. század elsõ felében, mint nagyközség szerepelt a hatvani járásban. Külterületei: a Batta Emánuel tanya, Halász Aladár-tanya (Aladár), Kuhália-tanya, Mócár Béla-tanya, Pethes-tanyák, Pusztacsány és az Agrária szõlõtelep. Lakóinak száma 1930-ban elérte a 4505 fõ, bár a megelõzõ 10 év alatt 411 -en költöztek el a községbõl. 889 lakóház állt a településen.
A lakosság legnagyobb része római katolikus, de volt 14 református, 11 evangélista, 1 görög katolikus és 63 izraelita is. A községben az oktatást a 7 tantermes, 7 tanerõs elemi, s a hozzá kapcsolódó gazdasági továbbképzõ iskola látta el. A közmûvelõdést szolgálta a Római Katolikus Olvasókör, megalakult a Levente Egyesület, a Polgári Lövész Egylet. Az egészségügyi ellátás kielégítõ volt. Helyben két orvos látta el a betegeket, s egy szülésznõ mûködött a községben. A gyógyszertár is helyben volt.  Határa 8323 holdat tett ki, melybõl 6820 kat. hold volt a szántóterület; itt a legfõbb termények közé a búza, zöldtakarmány, kukorica, rozs, árpa, tök, dinnye, dohány, len tartozott. A szõlõ-és bortermelés szintén jelentékenynek számított. A községi Hitelszövetkezet, a Hangya Szövetkezet, és 6 kereskedõ gondoskodott az ellátásról. Hetente, szerdán, hetivásárt tartottak sertésfelhajtással.
Csányon az 1930-as évek közepén egy nagy-és öt középbirtok volt 2327 kat. hold nagyságban. A dinnyetermesztésnek itt évszázados hagyományai vannak, termesztésérõl már 1544-ben írtak. Emellett a szõlõ termelése is jelentõs volt. A századfordulótól kezdve a csányi dinnyét, illetve dinnyéseket az egész országban ismerték.
Az 1930-as években ipari üzem volt a faluban a malom és a mezõgazdasági szeszgyár, késõbb hét gyümölcseldolgozó is épült. A község fejlõdéséhez hozzájárult a Budapest-Miskolc vasútvonal kialakítása. Az 1930-as évek kisiparosai közül 38 egyedül, 16 pedig egy alkalmazottal dolgozott.
1944-ben a visszavonuló németek felrobbantották a település katolikus templomát, a hatvani vasúti hidat, s elvitték a szeszgyár gépeit is. A Hatvan környéki harcok miatt a front sokáig állt a falu határában, s emiatt sok épület megrongálódott. A falu katonailag 1944. november 27-én szabadult.
 A földreform során 250 család között 1400 kat, hold földet osztottak ki. Az elsõ mezõgazdasági termelõszövetkezeti csoportot 1949-ben alakították meg 22 taggal; 1960 januárjában került sor a kollektivizálásra. 1956-ban a mezõgazdasági terület 7663 kat. holdat tett ki - az egyéni szektorban 5298 hold volt.
A község területe 1956. február 1-jén 9323 kat. hold volt. A népesség száma 1949. január 1-jén 3691 fõ, közülük 845 mezõgazdasági tevékenységet végzett. Ugyanekkor 862 lakóház volt a faluban, ebbõl 819 egylakásos; a 951 lakás közül 754 csupán egy szobából állt. 1955-ben 36 kisiparos dolgozott itt. A villanyt 1931-ben vezették be a településre. Csány nagyközség 1950. október 22-tõl önálló tanácsú község volt a hatvani járásban. A; 1969. évtõl, a járás megszûnésével i gyöngyösi járáshoz csatolták, majd 1983 január 1-jétõl Hatvan városkörnyék községének nyilvánították. A rendszerváltás után 1990-ben Csány független polgármester választott.
Az 1994. évi választások alapján a polgármester szintén független, akárcsak 8 fõ a testületbõl; egy képviselõ MSZP-s jelöléssel nyert.
|
